Kody Keplinger - The DUFF - A pótkerék
(saját szerkesztés)
DUFF = Designated Ugly Fat Friend, magyarul kb. Ügyeletes Ronda Dagi Barátnő
A tizenhét éves Bianca Piper cinikus, hűséges, és még véletlenül sem gondolja azt, hogy ő lenne a legszebb a barátnői között. Arról nem is beszélve, hogy okosabb annál, mint hogy elkábítsák az iskolai nőcsábász, Wesley Rush szavai. Ami azt illeti, Bianca kifejezetten gyűlöli ezt a srácot. Amikor pedig Wesley Duffnak nevezi őt, egyszerűen ráborítja a kóláját. Ám Bianca élete otthon sem éppen tökéletes, így figyelemelterelésre van szüksége. Azon kapja magát, hogy megcsókolja Wesleyt. És ami a legrosszabb, még élvezi is. Hogy elszabaduljon a mindennapok poklából, beleveti magát a fiúval egy titkos „ellenségek extrákkal” kapcsolatba. És ez egészen addig működik is, amíg ki nem csúsznak a dolgok az irányítása alól: kiderül, hogy Wesley nem is olyan rossz hallgatóság, ráadásul az ő élete is elég kiábrándító. Bianca elborzadva veszi észre, hogy kezd beleszeretni abba a srácba, akiről úgy gondolta, mindenkinél jobban utálja.
(Forrás: moly.hu)
Mit is jelent a szépség? Dekoratív külső? Kedves mosoly? Intelligencia? Humor? Divatos öltözködés? Vakítóan fehér fogak…? Véleményem szerint napestig lehetne sorolni, hogy kinek mit jelent az a fogalom, hogy szépség. Ha kimennék az utcára, akkor annyi féle választ kapnék, ahány embert megkérdeztem. Mindenkinek mást jelent. De ez nem jelenti azt, hogy csak, mert valaki jellemzője nem illik rám, hogy ronda lennék.
A DUFF kifejezés egy igen sekélyes jelző. Egy baráti társaságban lealacsonyítani valakit csak, mert alacsonyabb, vagy túlságosan vékony, vagy éppen van rajta némi felesleg, vagy nem tetszik a hajszíne, vagy a ruhája….látjátok? Ezek miatt aggatunk valakire ilyen jelzőket?
Ez elég korlátoltnak tűnik számomra, mégis ilyen társadalomban élünk. Ami sajnálatos. Ez a tipikus esete annak, hogy mindig egyszerűbb mások életével foglalkozni, mint a sajátunkkal, mert miért ne? Másokat kibeszélni mindig izgalmasabb, főleg, ha adják az ember alá a lovat.
Megint egy kissé elcsépelt mondattal állok elő, de mindenki gyönyörű a maga módján. Igen! Ha belenézünk a tükörbe általában a hibákat látjuk és nem látjuk a szépséget. Van, aki úgy érzi jól magát, ha nem visel sminket, van aki úgy, ha igen. Van, aki vékony alkat, van, aki nem. Van, akinek egyenes a haja, van akinek göndör. Mindig azt keressük, ami nincs és nem vesszük észre, nem értékeljük, amink van. Holott semmivel sem több, vagy kevesebb x, mint y! Tudom nem egyszerű ez. A legtöbb ember küszködik ezzel a maga módján, de igenis értékelnünk kell SAJÁT MAGUNKAT!
Biancaval akarva akaratlanul is könnyen azonosul az ember. Lehet klisés a könyv után, de az életében egyszer legalább mindenki volt DUFF. Csak gondoljunk bele. A legtöbb ember már középiskolás korában a kedvenc énekesével vagy ,,példaképével” szeretne azonosulni. De miért?
A média azt sulykolja az emberbe, hogy nem vagy jó úgy ahogy vagy, szóval változtass. Legyél ilyen, meg olyan és ez kihat az emberek mindennapjaira. Szörnyű volt olvasni az elején ezeket a lealacsonyító beszélgetéseket.
Az otthoni problémák elől menekülő Bianca pedig pont annál az embernél talál vigaszt, aki lealacsonyítja. Irónia? Kérdezhetnénk. A könyv vége már kissé kiszámítható, hiszen nem árulok el nagy titkot, happy enddel végződik. Ettől függetlenül csüngtem minden során. Együtt nevettem, együtt féltem, együtt dühöngtem a szereplőkkel. Élvezetes olvasmány volt.
Kinek ajánlom?
Csak egy kis kikapcsolódásra vágysz vagy arra, hogy bepillantást nyerj egy DUFF életébe?
Fogd ezt a könyvet és élvezd az utazást!
Szereplők: 4/5
Történet: 5/5
Borító: 3/5
Írói stílus: 4/5
Képek forrása: tumblr.com
Egy olvasó lány
