A bíró - filmajánló

"A nagyvárosi, nagyszájú jogász (Robert Downey Jr.) az édesanyja halála miatt utazik haza, és kénytelen átmenetileg egy fedél alatt maradni az apjával (Robert Duvall). Az öreg bíró nyakas és kiállhatatlan. És nagyon beteg. És gyilkossággal gyanúsítják. Hank akarva-akaratlan egyre több időt tölt a szülői házban, és egyre jobban érti, miért is szökött el innen örökre. Ám család ellen nincs orvosság: a szeretet is felébred benne a rokonság iránt, melyet olyan nagyon igyekezett elfelejteni."

(Forrás: snitt.hu)

Tegnap volt szerencsém megnézni ezt a fantasztikus filmet és gondoltam leírom a véleményemet a filmmel kapcsolatban.

Robert Downey Jr.-t eddig csak Vasember szerepében láttam játszani, szóval ez a karakter egy teljesen új élmény volt számomra. Tudtam, hogy a humoros és egocentrikus szerepet tökéletesen eljátssza, ezért kíváncsi voltam, hogy egy komolyabb hangvételű filmben, hogyan alakít.

Kellemesen csalódtam benne. Tökéletesen alakította az ügyvéd szerepét, aki ugyan egy hatalmas villában él a gyönyörű feleségével és a tündéi kislányával egy nagyvárosban, de az élete nem fenékig tejfel és mint mindenki másnak, úgy neki is megvannak a saját démonai, amikkel nap, mint nap harcolnia kell.

A történet

Édesanyja halála után vissza kell térnie Hank-nek (Robert Downey Jr.) a szülővárosába és itt kezdődik lényegében a történet.

Már az első jeleneteknél érezhető volt, hogy apa és fia nem igazán szívleli egymást és ezt ki is mutatták és sokszor elég csúnya viták alakultak ki. Aztán, amikor Hank már utazna haza, mondván nem bírja ezt a családi idillt, a repülőn várva a felszállást érkezik a hívás, miszerint édesapját letartóztatták gyilkosság vádjával, és akármilyen is a viszonya vele (Robert Duvall, a bíróval), visszamegy és megpróbálja kihúzni a pácból.

Remek tervnek indult, azonban még egy ilyen makacs és csökönyös embert nem hordott a hátán a föld. Akkora ellenszenvet éreztem az apa irányából, hogy képes lett volna az ügyét rábízni egy olyan emberre, aki szinte még tárgyalóterem közelébe sem ment, ráadásul az ügyész megette volna reggelire, mintsem segítséget fogadjon el a fiától.

Addig makacskodott, amíg belátta, hogy ez így nem mehet tovább. Ezek után apa és fia együtt harcolt a tárgyalóteremben.

Hank mindent megtett, hogy segítsen az apjának, de ő hajthatatlan maradt.

Kiderült, hogy beteg, rákos. A bíró nem akarta, hogy ez kiderüljön, nem akart gyengének tűnni és arra hivatkozni, hogy a kemoterápia miatt vannak emlékezet kiesései, ezért nem emlékszik a történtekre, a balesetre. Éppen ezért akár arra is hajlandó volt, hogy bevalljon egy gyilkosságot, amire nem is emlékezett, hogy elkövette.

Lényegében ez a film a szeretetről, a törődésről és az összetartásról és a küzdésről szól.

Ahogy Hank ott áll az apja mellett, függetlenül attól, hogy még mindig ott vannak a tüskék mindkettejükben. Segít neki a kezelések idején, valamint a kezelések utóhatásait is sikeresen átvészelik. Megnyugtatja, ott van mellette és ez az, ami számít.

SPOILER ALERT!

Az ügy kimenetele....érdekes volt. Minden bizonyíték arra mutatott, hogy a bíró a tettes, de ő maga nem emlékezett a balesetre, csak arra, hogy találkozott az áldozattal a közértben.

Hank elvesztette az ügyet, ami összetörte, de meg is változtatta. Mikor visszatért a nagyvárosba teljesen másképp állt az ügyekhez, az ügyfelekhez és már nem a nagyképűség beszélt belőle, mint korábban.

Sajnos mindig valami szomorú dolog kell ahhoz, hogy az ember ráébredjen arra, hogy mennyi időt veszített el az életéből és pazarolt el arra, hogy haragban legyen a másikkal a makacssága és a csökönyössége miatt. Ezt a leckét apa és fia is megtanulta...

#film #abíró #filmajánló